Az a híres hónap december után, amikor az új év miatt senki sem tudja, mihez is kezdjen. Elrepült egy újabb év, egy újabb karácsony és egy szilveszter, majd január elején azon kapjuk magunkat, hogy semmihez sincs kedvünk, sőt, még a karácsonyi és szilveszteri lakomák is nyomot hagytak rajtunk fizikailag. Már egy korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy a január és az év eleje nagyjából csak arról szól, hogy próbálunk lavírozni a fogadalmaink között (értsd: mindenki meg akarja váltani a világot az új év bűvöletében) - megjelennek az amúgy a testmozgás ellen beoltott emberek a futópályán, vagy éppen megsokszorozódnak a posztok arról, hogy mindenki mennyire produktív.
A télnek köszönhetem azokat a nevetséges pillanatokat például, amikor két zoknit veszek a lábamra (már eleve volt egy rajtam), mert a hideg miatt a zokni viselése állandósul.
A viccet félretéve, azért vannak tényleg érdekes és szép pillanatai is a télnek, pontosabban a januárnak. Ezen a télen sajnos úgy alakult, hogy a felhők nem engedték kikukucskálni a Napot sem novemberben, sem decemberben, így amikor január első napjaiban újra láthattam a napsugarakat, kifejezetten boldog voltam. Sőt, ahogy ezt a cikket írom, éppen az arcomba süt a Nap, ami nyáron eléggé aggasztana, ám most kifejezetten jólesik, tekintve, hogy a hőmérséklet legfeljebb csak négy fok.
Szóval az időjárás ilyenkor zavaros (és nagyon nem a kedvencem) - a hóból pedig már ki is ábrándultam, hiszen éveken keresztül minden egyes decemberben és januárban vártam, hogy essen, mégsem esett a hó. A mostani télen is csak annyi esett, ami másnapra elolvadt, így alkalmam sem volt megszemlélni közelebbről a fehér tájat, ami az ablakomból egyébként szép látványt nyújtott.
De ha már január, a karácsony és szilveszter után elég nehéz visszacsöppenni a normális kerékvágásba. A felnőtteknek újra dolgozni kell (bár valakinek két ünnep között is), a diákoknak pedig vissza kell térniük az iskolába, ami valljuk be, nem egy kellemes dolog az otthon melegében videójátékokkal, filmekkel és rengeteg kajával töltött nap után. Sőt, közeledik a félév a tanulóknak, amikor a tanárok őrültek módjára íratják a témazárókat, csak hogy még egy jegyet kisajtolhassanak a gyerekekből - hátha az megszépíti a félévi értesítőt.
És akármennyire is szeretnénk azt mondani, hogy a január a valami új és különleges hónapja, sajnos be kell látnunk, hogy rengetegen csak egy átmeneti hónapként tekintenek rá. Ebben nincs semmi rossz, sőt, a január alatt van időnk összeszedni magunkat, hogy újult erővel köszönthessük majd a tavaszt - mégis úgy gondolom, a januárnak is van rengeteg pozitívuma.
Még mindig menő illatgyertyákkal telerakni a lakást, amiket talán sosem gyújt meg az ember fia az életben (tapasztalat), de azért még így is adnak valami jó illatot. Már ha jó illatú gyertyát fogunk ki, mert aztán jó nagy a választék...
A rossz időnek köszönhetően nem kint, hanem főleg bent töltjük el az időt - de ha már túl fojtogató lenne a négy fal között létezni, talán itt az ideje figyelmet fordítani azokra a dolgokra is, amiket régóta halogatunk - ezzel hátha elterelhetjük a figyelmet. Ha már január, fogadalmak és megújulás, akkor rengeteget dobhat a közérzeten az, hogyha elolvasunk egy könyvet, amit már régóta tervezünk, vagy megcsináljuk a nagytakarítást.
Végül, azt kell, hogy mondjam, a január nem is olyan rossz, mint amennyire már nyomasztó a rossz idő és a hideg. Nyáron a hideget, télen pedig a meleget várjuk, így azt mondom, inkább próbáljuk megtalálni minden időszakban azokat az elfoglaltságokat, amik igazán szórakoztatnak minket.
x Lilybeth
