Bevallom, ez volt az első alkalom, hogy egy novellákkal teli könyvet olvastam, de egyáltalán nem bántam meg. Gondolom, mondanom sem kell, hogy mind kortárs novellák, így elég furcsa tapasztalat volt, mert idáig számomra a novellaírásról csak Vámos Miklós ugrott be kis hazánkból. Ám azon kívül, hogy megismerkedhettem a novellák csodálatos világával, néhány újabb szerzőt is felfedezhettem, akiknek mostantól szívesen fogom követni az írásait.  És hogy ebben a bejegyzésben meg is tiszteljem munkájukat, gondoltam, külön-külön fogok írni mindegyik műről egy szösszenetet, és második olvasásra talán már rangsorolni is tudom majd őket

Azt persze még az elején le kell, hogy szögezzem, spoiler nélkül nem tudom leírni a véleményemet, így csak az olvassa végig, akinek nem gond, ha részletekbe menően fejtem ki a véleményemet!

A bevezető nagyon aranyosra sikeredett - úgy gondolom, hogy a koncepció maga is ötletes.

Na, de térjünk is rá a legelső novellára, ami Berg Judit Rózsaszín felhőkarcolója! Meglátásom szerint a legjobb ötlet volt ezt az írást ismertetni meg elsőként az olvasóval (ha az sorban olvassa a könyvet), hiszen hogyha nekem kellene bemutatnom Budapestet egy laikus személynek, biztos, hogy a belvárossal kezdeném. Ott van a legnagyobb élet, egy négyzetkilométerre több tíz szórakozóhely jut, nyáron pedig turisták ezrei lepik el a hetedik, hatodik kerületet a világ minden tájáról (persze ez nem jelenti azt, hogy télen nem jönnek sokan). 
Ebben az írásban nem a belváros kapta a legnagyobb hangsúlyt, inkább a főszereplő lány, aki a Rózsaszín Felhőkarcoló név alatt legendává szeretne válni. Ahogy a történet  halad előre, sok minden kiderül: időközben akad segítőtársa is a lánynak, aki a bulinegyedbe tévedő személyeket mindenáron ki akarja segíteni, illetve a végén bujtatottan még azt is megtudjuk, hogy a lány (nevét nem említették) és társa, Windu barátsága talán már szintet is lépett. 
Mégis a történet legfontosabb eleme az, hogy a főszereplő úgy szeretne ismertté válni (vagy csak egy szóbeszéddé), hogy másokat segít. Nem kell nagy dologra gondolni - elhagyott útleveleket juttat vissza gazdáinak, befogad tinédzsereket, akik megléptek a szüleiktől (jó, ez talán már nagy cuccnak számít). Nekem abszolút tetszett az ötlet is, illetve a stílus is!

Pont: 10/10 - Elsőre elvarázsolt a sztori, és jó érzés volt olvasni, hogy van, aki olyanra szánja el magát, mint a főszereplő lány.

A soron következő Dániel András Off-ja. Az első oldalakat olvasva először nem értettem pontosan, hova akar kilyukadni az író, és mi a célja ezzel az írással, ám a türelem rózsát terem, így a novella végére érve már értettem a koncepciót. Nagyjából. Érdekes, hogy nem az elbeszélő a főszereplő, mint megannyi regényben, hanem egy személy, akiről egyes szám harmadik személyben beszél - a lányról, illetve az ő volt barátról. És hiába a lány az, aki a történet aktív szereplője, inkább a volt barátra terelődik a figyelem minden egyes mondatban.
A szerelmi bánattól szenvedő lány a Városligetben sétál, közben pedig a volt barátjával, Pével közös emlékeikre gondol - egyedül van, a fiú szakított vele.
A gördeszka suhogása, a gyalogátkelők csíkjai a jelenben tartják, közben pedig negédesen gondol azokra a pillanatokra, amikor még minden rendben volt Pével - egyben meg is kérdőjelezi, hogy a fiú minden alkalommal igazat mondott-e. Több dolgot máshogy is csinálna a rózsaszín köd eltűntével, sőt, a legutolsó sorokban kiderül, az egész csak egy feltételezés, a lány nincs is a Városligetben, csak a fantáziájában.
A fiktív Városliget-látogatás mellett sokszor felbukkan a semmi és a sötétség - az utóbbi főleg akkor, amikor a fiú szakító SMS-ét olvasta. 
Az egész sztori visszaemlékezések, megbánások, feltételezések, feltételes módok és a bánat keveréke, melyek között a főszereplő lány őrlődik.

Pont: 10/9 

Gévai Csilla Buddha-fok című novellája az első oldalakon kusza volt - később esett le, hogy a betűtípusok váltakozása arra utal, hogy az elbeszélő személye is változik. Az író a tősgyökeres budapesti és a Chiléből érkező turista szemével láttatja a fővárost.
A szerelem első látásra ebben a sztoriban talán nem is akkora baromság, hiszen a két főszereplő gyorsan jóban lesz egymással, majd kiderül, hogy több kapcsolódási pont is van az életükben.
Egy gyors pincenézés után elcsattan az első csók, másnap a srác hazautazik, de ezzel  a történetük nem ér véget. Sőt, Cupido nyila úgy eltalálta őket, hogy az utolsó bekezdésben a fiú már a közös jövőjüket  tervezgeti.

Pont: 10/8 - Aranyos történet, aranyos szereplők.

Gimesi Dóra A lány és a kéményseprő története rögtön levett a lábamról! Napjainkban rengeteg embert, főleg fiatalt foglalkoztat az, hogy vajon mi is akar lenni a jövőben - ez a történet pedig ezt boncolgatja. Fanni, a főszereplő a történet alatt felnő - gimnazistából egyetemre felvételiző diák lesz, aki hiába lehetne tehetséges színész, végül mégsem választja azt az utat. 
Hiába járhatna a színművészetire a szerelmével együtt, ő úgy érzi, mégsem ez a célja. Sok embertől pedig pont ebben különbözik, hogy ő emiatt képes is változtatni, és az egyetemi felvételi utolsó fordulóján meg is lép annak ellenére, hogy az anyja (szintén zenész... azaz színésznő) görcsösen ragaszkodott hozzá, hogy ő is a színészetnek szentelje az életét.
Az sajnos nem derül ki, hogy esetleg továbbjutott-e a harmadik fordulón, hiszen a Sirály utolsó részét teljes átéléssel adta elő, de a novella a Duna-parton ér véget, sirályok között.
Fanni mellett a kéményseprő kap nagy szerepet a sztoriban - ő az, aki mindenkit figyel a homlokzatról, és aki mindent tud az ott élőkről, főleg Fanniról.

Pont: 10/10 - Számomra igazi élmény volt olvasni!

A következő Jeli Viktória Pesti Erzsije. A bevezetőben olvasható, hogy ez volt a könyv koncepciójának alapja, ennek hatására találták ki, hogy akár több budapesti kerületnek is lehetne saját novellája.
A történet arról szól, hogy Pesti Erzsi az Ördög elől menekül, aki magához akarja venni a lányt. Az Ördög szerint Erzsinek van egy bűne, ami nem derül ki, ám ezért üldözi az egész íráson keresztül őt a gonosz.
A lány rohanni kezd - először egy gyémántkoronás, fekete ruhás asszonnyal találkozik, aki igaz, hogy elbújtatja a lányt (mint a soron következő többi karakter), ám sajnos aranyló haja miatt rátalál az Ördög. 
Ezután két asszonnyal találkozik, akik segítenek rajta, ám a templomban is utolérte az Ördög a lányt - a harangozásban meghallotta szívdobogását.
Ez egészen így ment addig, amíg Erzsi saját maga nem gondoskodott a biztonságáról: megparancsolta lelkének ,hogy repüljön fel a kék égbe, kezének, hogy szűnjön meg tenni, szívének pedig, hogy szűnjön meg dobogni. Lelke nem szállt fel az égbe, ám helyette testéből nőttek ki templomok, utcák, főterek - így jött létre Pesterzsébet.

Pont: 10/9

Kalapos Éva Veronika a Kóbor bárányok című művét Móricz Zsigmond Isten báránykái című írása alapján írta. Egy csapat fiatalról szól, akik nem a legjobb módon töltik szabadidejüket - füveznek. A történet főszereplője két lány, Tamara és Gina, az előbbi először még féltékeny az utóbbira, ám később érzékelhetjük, hogy valójában jó barátokká válnak. 
Gina, az új tag gyorsan észreveszi, hogy a társaság, akikkel Tamara ideje nagy részét tölti, rossz hatással van a lányra. Zsákaitól, a legrosszabb modorral megáldott sráctól és bandájától gyorsan el is viszi. 
Miután már csak ketten maradtak, közelebb is kerülnek egymáshoz - főleg egy bárányt ábrázoló tetoválás miatt, amit Tamara visel. Ebben csak annyi az érdekes, hogy Gina gyűrűjén ugyanaz a rajz szerepel.
Az utolsó sorokból sejthető, hogy a barátságuk itt még nem ér véget, ugyanis Tamara a közeljövőben mindenféléről szeretne mesélni Ginának. Hogy miről és mikor, az már nem derül ki a novellából.

Pont: 10/6

Az Újlipótmezei csata Kemény Zsófitól egy tizenhat éves fiúról és annak hipnoterapeutájáról szól. A gyerek anyja azt hiszi, hogy a fia őrült, így elviszi őt a terapeutához - a csavar csak annyi, hogy igazából mégsem az, hiszen pont ő figyelte meg rendesen az egyébként depresszióval küzdő terapeutát. 

Pont: 10/8

Kertész Erzsi A fal című novellája nekem kifejezetten a Jöttünk, láttunk, visszamennénkre hajazott. Az elbeszélő srác felfedez egy extrém megjelenésű lányt a belvárosban, aki mindenre rácsodálkozik, ami körülötte történik.
A történet mellékszála eközben arról szól, hogy a fiú nem tudja, hogyan közölje, hogy nem szeretné folytatni a kapcsolatát a barátnőjével, hanem inkább annak legjobb barátnőjénél próbálkozna be. Szóval lényegében az ismeretlen lány és a főszereplő srác hasonlítanak: össze vannak zavarodva.
Végül pedig kiderül, hogy a régi pesti városfal egy dimenziókapu.

Pont: 10/8 - Jó írás, azonban nekem nem ér fel a Rózsaszín felhőkarcolóhoz vagy A lány és a kéményseprőhöz.

Kiss Tibor Noé Ciao, Xiaomi!-ja újabb felüdülés volt számomra. Igaz, hogy nem történt benne semmi eget rengető, nem voltak benne mesei elemek, mégis tetszett az írás stílusa.
A sztori szereplője csak el akar adni egy telefont, mégis sok akadályba ütközik a művelet végrehajtása - például a legjobb barátja véletlenül betöri a készülék képernyőjét. 
Lényeg a lényeg, végül mégis sikerül túladni a telefonon, bár az biztos, hogy a vevő többet nem keresi a srácot.

Pont: 10/9

A Runway 13R/31L Mészöly Ágnes tollából az egyik legjobb novella volt mind közül! De hogy miért is? Nekem eleve nagyon tetszett az ötlet, miszerint egy tízes évei végén járó lány repülőre ül, hogy a nyári szünetet külföldön töltse (persze munkával), és hogy igazából mennyire borzalmas érzés egy repülőtéren egyedül, tapasztalatlanul kóvályogni még akkor is, ha egyébként a fél életét az onnan felszálló repülőket hallgatva töltötte.
A csattanó ebben a sztoriban pedig az, hogy végül a lányon egy olyan férfi segít, aki pont azért utazott el egy üzleti megbeszélésre, hogy családi gondok nélkül létezzen, s helyette nyakába szakad a főszereplő lány problémája. Egyébként pedig ha nem segített volna a lányon, ő talán nem jutott volna el Oslóba.

Pont. 10/10

A következő írás kétségkívül a legszomorúbb volt mind közül - Molnár T. Eszter Tájkép lövés előtt című írásáról beszélek. A történetbe rögtön egy temetés alkalmával csöppenünk bele - a főszereplő legjobb barátját temetik, ami kicsit sem dob a helyzeten. Sőt... Ez adja meg az egész sztori hangulatát, hiszen a folytatásban leginkább legjobb barátnője halálának okáról tudunk meg részleteket. Meg persze arról, hogy milyen nőként katonának lenni egy absztrakt jövőben, ahol minden katasztrofálissá válik. Ezt persze csak említésképpen olvashatjuk, ám az egész történetet ez lengi körbe.

Pont: 10/8

A Nagy Oculus-teszt Tasnádi Istvántól számomra egy amolyan vágyott világot írt le. Persze nem a házkeresésre és annak minden bajára gondolok, hanem arra, hogy mennyire jó lenne, hogyha a valóságban tényleg létezne olyan, hogy egy VR-szemüveget felvéve az ember utazhat a jövőben!
Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a végére az író még becsempészett ismert irodalmi személyeket - Babits Mihályt és Móricz Zsigmondot!
A történet dióhéjban: a főszereplő, Hanna a már említett szemüveg segítségével időutazik, ezáltal Pestet a régebbi időkben is megismerheti. 

Pont: 10/10 - Érdekes volt úgy olvasni egy szöveget, hogy közben megtudhattam az író elképzelését a múltról is - szerintem nagyszerű ötlet volt megírni ezt a történetet!

A bejegyzés, egyben pedig a könyv legutolsó novellája Totth Benedek Albija. A történet mindennapi - kivéve a történet végén lévő csavart.
A főszereplő fiú meglép otthonról, mert elege van a szüleiből, és a bátyjánál talál menedéket. Az ott töltött néhány napjáról szól a mű, ami őszintén szólva nem a legérdekesebb (bár kinek lenne az, ha valaki az egész napját egy bérházi lakásban tölti) -, de ez mégsem aggasztó. Úgy értem, hogy nem teszi unalmassá az olvasást, és miután elutazik a bátyj és annak barátnője, a történetnek vége is, a főszereplő haza is tér a szüleihez.

Pont: 10/8

Persze az írások mellett még meg kell említenem, hogy az illusztrációk is nagyszerűek! A könyv tematikája a technika köré épül - ez látszódik a borítón is, ahogy az is, hogy a rajzok a könyv belsejében is apró négyzetekre (jobban szólva pixelekre) vannak osztva. 

Összességében azt kell, hogy mondjam, a könyvet mindenkinek ajánlom - boncolgat súlyosabb témákat is, sőt, majdnem minden novella hátterében ott bujkál egy mély jelentés is. Egyébként 14 évnél idősebb embereknek ajánlják, szerintem ez a határ teljesen logikus.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet!

x Lilybeth