Mint egy gőzvonat, úgy zakatolt az Ignis, ahogy lehúzódott a lehajtósávba. Nagyon küszködött már - két hete hoztuk el a szervizből, az éven harmadszorra. Mintha egy idős hölggyel lett volna dolgunk, ki-be mászkált a kórházból. Mondhatni inkább már hozzánk ruccant ki a szervizből és nem fordítva.
Még jó, hogy elindult, mert szar lett volna gyalog menni Prágába félúttól, főleg, mert a szülinapomat mentünk ünnepelni.
Apa leparkolt az épülethez legközelebbi helyre a benzinkúton, hiszen a család dámáinak, azaz anyának és nekem sürgős elintéznivalónk akadt a kút kapuval ellátott, fizetős részén: a vécében. Gyorsan becsörtettünk, ahogy az egy magyarhoz illik külföldi légkörben, és az úti célt elérve anya beletúrt a táskájába aprót keresve, hogy bejuttasson minket a kapun. 
- Nekem nem kell - mondtam. - Bebújok a korlát alatt. - A korlát alatt igazából a gyerekrést értettem.
Pechemre a benzinkúton nyüzsögtek a kisgyerekes, ezáltal gyenge húgyhólyagú családok, akiknek nyilván pont ugyanakkor jutott eszükbe használni a mosdót, mint nekünk.
Mikor ránk került a sor, anya bedobta a kezében lévő euróst gépbe, a szerkezet nagy csipogással beengedte, én meg csak kiléptem mellőle és a kisgyerekeknek kivágott színes résen átbújtam. Amennyire szerencsés vagyok, nyilván akkor jelent meg az ügyeletes takarítónő, aki felvont szemöldökkel nézett rám, hogy miért képzelem magam még mindig kisgyereknek, hiszen szinte majdnem beszorultam a résbe, ahogyan próbáltam átpréselni magamat azon. A nő végignézte szenvedésemet, és én még mindig ott szerencsétlenkedtem, amíg anya már bent is volt egy fülkében.
- Holnap leszek tizennyolc, most még gyerek vagyok - védekeztem. Kár, hogy a nő cseh volt és nem értett semmit abból, amit mondok. 

A napokban vettem észre, hogy megjelent Király Anikó újabb könyve, ami nekem a karácsonyt jelentette. A márciusi karácsonyt, de mindegy. 
Másnap már rohantam is a könyvesboltba, hogy megvegyem a saját példányomat, amint lehetőségem adódott rögtön olvasni is kezdtem azt. Még a tanórák alatt is az oldalakat faltam, aminek valószínűleg nem örültek a tanáraim, de legalább jól szórakoztam.
Ebben a cikkben Király Anikó Ne nézz vissza! című könyvéről lesz szó, ami a Semmi pánik! folytatása (erről már írtam egy korábbi bejegyzésben). 

A borító rögtön felkelti az érdeklődést, elég színes és kreatív munka. Kapcsolódik a könyv történetéhez, nem csak rádobtak egy romantikus képet a könyv elejére, mint ahogy megannyi vöröspöttyös könyvnél szokták. És aki benne van a bizniszben, az úgyis tudja, hogy a borító legalább annyira fontos, mint egy jó fülszöveg, Király Anikó könyve pedig biztos, hogy felhívja magára a figyelmet. 

A történet ott folytatódik, ahol az előző részben félbehagyták, a cselekménybe egyre több és több szereplő kerül bele, ami egy idő után talán már agyzsibbasztó, de még bírható. Lehet, a végére kellene egy összefoglaló, mint Márquez Száz év magányának a végén a Buendía családról. A narrátor személyét is folyamatosan váltogatja az író, szerencsére a szereplő nevét, aki meséli az adott fejezetet, mindig feltünteti a címben. Nem mintha nem lehetne egyébként kideríteni, de így ezerszer könnyebb, ez a könyv úgysem krimi, hanem egy ifjúsági regény, ahol úgyis a történet, a szereplők közötti kapcsolatok és a szerelmi szál dominál.
Apropó szerelem, az egész mű alatt arra vártam, hogy végre találkozzon a regény szerelmespárja, de ez úgy tűnik, a harmadik, befejező részre marad. Persze a négy balszerencsés gyerek egyre közelebb kerül egymáshoz, különböző programokra hívják el egymást, viszont két karakter között, nevezetesen Andris és Gabi, már véleményem szerint túl vannak tolva a csipkelődések. Gabi karaktere mogorva, agresszív lányként van leírva, viszont szerintem már túlzás, hogy minden második mondatában valakit megfenyeget vagy közli, hogy meg akar fojtani. 

Egyébként a történet maga találó, tetszik, ahogy összeérnek a szálak, és minden ember kapcsolódik valakihez valamily módon. Ha a valóságban létezne Diósvámhatár, az biztos, hogy egyszer szívesen elutaznék oda. Remélem, hogy a harmadik részre végre mindenki megtalálja a helyét és a párját, bár tekintve, hogy egy "sima ifjúsági regény" (nem szeretnék egy könyvet sem lenézni, távol álljon tőlem, azonban tényleg nem érzem még benne azt a csavart, ami feldob egy írást) már előre érzem, hogy úgyis happyend lesz. Kókusz beilleszkedik a társaságba, Gabi újra összejön a barátjával és tisztáznak mindent, és így tovább. Az egyetlen, amit nem tudok még megjósolni, az Andris és Dani kapcsolata, de ha minden igaz, a harmadik rész már szerkesztés alatt áll, úgyhogy nemsokára kiderül minden. Én meg úgyis leírom arról is a véleményem, ha már az első kettőről megtettem. 

A négy főszereplő lényegében mindennapi, semmi érdekes nincs bennük, szerencsétlenségüket a balszerencsés születési dátumukra fogják, bár igazából szerintem saját maguk tehetnek a bakijaikról. Nem találnak barátokat, magukba fordulnak, és nyilván a homoszexualitást is lehet pechnek hinni (vagyis nekem ez jött le a szövegből, de lehet, inkább arra értette a szerző, hogy így még nehezebb párt találni), de szerintem a mai világban már szerencsére egyre elfogadottabb e dolog. Igazából nem is tudom, mi fog meg a négy karakterben, a legkülönlegesebb úgyis Kókusz lesz az összefirkált bőrdzsekijével és furcsa gönceivel. És ő persze extrovertált, mindenkivel kedves, és még a balszerencsés babák helyett is beszél. Később kiderül, hogy ennek is megvan az oka, de nekem Kókusz (és Gabi nagynénje) a legszimpatikusabb.

Mostanában kevés olyan könyv van, ami magával ragad, nehezen találok olyat, ami  felkeltené a figyelmemet. A Ne nézz vissza! mégis sikeres volt ebből a szempontból nálam, és örülök, hogy néhány órácskára lefoglalt ez az írás. 
Olyanoknak ajánlom, akik egy borús szerdai napon, pont olyanon, mint amikor írom a cikket - be van borulva, ömlik az eső, de itthonról minden olyan békés és szól a jó zene -, szívesen olvasnának valami vicceset és felemelőt. 

x Lilybeth

Év közben tengernyi szabadidőmet kihasználva újra falni kezdtem a könyveket, és egy kósza ötlettől vezérelve feljegyeztem a benyomásaimat az olvasottakkal kapcsolatban. Már évekkel ezelőtt is belekezdtem egy könyvlista írásába, amikor a családban verseny volt, hogy vajon ki tudja a legtöbb művet elolvasni egy nyár alatt, de az a kihívás gyorsan feledésbe merült. A nyárból ősz lett, és a papírfecnire firkált feljegyzések elkallódtak.
Ennek megelőzésére úgy okoskodtam, a netről úgysem tűnik majd el ez a felsorolás, így itt kezdtem el vezetni. Bevallom, néha lusta voltam időben beírni a befejezett könyvek címeit, így a lista korántsem volt up-to-date, de most, amikor a cikket írom, január 8-án, már minden rögzítve van, sőt már a 2022-es is elindult ugyanazon az oldalon.

Januárban, februárban a vírus miatti lezárásoknak köszönhetően több regényen tudtam átrágni magam a mostani helyzettel ellentétben, elsőként csupa olyan írást olvastam, ami tetszett - a későbbiekben lesznek csalódások.

1. Tilos az Á Könyvek - Budapest off: kortárs novellák
2. Gabriel García Márquez - Száz év magány
3. Jeff Diamant - Lángelmék: A nagy rablás

Az első három könyv mind élvezhető volt, a Budapest off (erről írtam bejegyzést) csupa különleges novellát tartalmazott, míg a Száz év magány megszerettette velem Márquez írásait. Nem viccelek, a cikk írása közben is épp Márquez-művet olvasok (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet). A Száz év magányról és a Lángelmékről írtam már bejegyzést, ide kattintva elolvasható. 

4. Erin Butler - Mr. Darcy nyomában
5. Maros Edit - Hűvösvölgyi suli 4.
6. Wéber Anikó - Az osztály vesztese

Az első kettő óriási csalódás volt, a Mr. Darcy nyomában című könyvről már leírtam a véleményemet, többet még beszélni sem szeretnék róla, a Hűvösvölgyi suliról meg... Nem tudom, mit mondhatnék pontosan. Most is csak ugyanazt tudom hangsúlyozni: az SZJG olvasása után ez egy jelentős visszaesés, és úgy gondolom, hogyha a könyvpiacon van már egy díjnyertes giminapló, akkor egy másik hasonló témájú könyv úgysem tudná igazán felülszárnyalni. Az osztály vesztese szerintem nagyszerűen írja le a kisebbek életét az iskolában - az élet nem fenékig tejfel. 

7. John Green - Katherine a köbön, avagy A szerelem képlete

John Green a kedvenc külföldi íróm, e könyvét kivételesen angolul olvastam (neten sehol sem találtam magyarul, csak utána öt hónappal egy könyvesboltban...), de be kell valljam, a mainstream könyvei (Csillagainkban a hiba, Papírvárosok) nekem sokkal jobban tetszettek. Azt mondják, nem szabad a tömeggel együtt haladni, de ez esetben most ezt teszem inkább. A Katherine a köbön könyve valahol az első művei között szerepel, és ez még nem jelenti azt, hogy gyenge, de ez számomra az volt. Azt azért meg kell hagyni, hogy a cselekmény és maga az ötlet nagyon menő.

8. Donnie Eichar - Halálhegy
9. John Steinbeck - Orosz napló

A közeljövőben valószínűleg érkezni fog e könyvekről a vélemény, mert már megírtam, csak sokszor elakadok vagy a téma miatt, vagy szimplán nem találtam  jó címet. Ha lesz jó cím, az biztos, hogy posztolom a bejegyzést.

10. Nádasi Krisz - Hogyan írjunk könyvet?

Kezdő íróknak ajánlott Vámos Miklós Igen című könyvével egyetemben. Egy regényhez képest kicsit drágább (kb. 5000 forint), ám a szerző tényleg leír minden tippet, amit ő megtanult írói karrierje során.

11. Ian Nathan - Quentin Tarantino: Hollywood Brigantija
12. Leiner Laura - Higgy nekem
13. Gabriel García Márquez - Utazás Kelet-Európában
14. Gabriel García Márquez - Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Nyáron újra Márquez-lázban égtem, nekem az Utazás Kelet-Európában kifejezetten tetszett - biztos csak azért, mert nagyon érdekel az orosz kultúra.

15. Cervantes - Don Quijote

SEMMIKÉPP SEM AJNÁLOM. Borzalmas volt, ez volt az egyetlen kötelező olvasmány, amit elolvastam, utána elment a kedvem a többitől. 

16. Kepes András - Világkép
17. Hyeonseo Lee - A lány hét névvel

Könyvek nehéz témával. Emlékszem, nyáron a Világképpel a kezemben ültem a forró teraszon, és csak faltam az oldalakat. Én szeretem megismerni más világszemléletét, ezért is olvastam el Harari három kötetét is. A lány hét névvel egy észak-koreai nő meneküléséről szól, megrázó volt olvasni. 

18. Christina Lauren - Autoboyography
19. Yuval Noah Harari - Homo sapiens

Na, nem is emlékeztem, hogy majdnem a Világkép után kezdtem a Homo sapiens-t. Őszintén szólva, a Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra című művei kevésbé nyerték el a tetszésem - nekem már túlságosan is abszurd volt benne a sok robot és nanotechnológia annak ellenére, hogy valószínűleg tényleg ez lesz a jövő. 

20. Kármán József - Fanni hagyományai
21. Cassandra Clare - Éjfél kisasszony
22. Cassandra Clare - Árnyak ura

Ezek a könyvek, amiket nyaraláson olvastam. A Fanni hagyományai unalmas volt, az utóbbi kettő meg egy trilógia első két része. Az utolsót nem olvastam el, mert nagyon fárasztónak találtam, mint később kiderült, egyik ismerősöm is ugyanígy vélekedett - ezért jó megbeszélni a könyvélményeket.

23. Hóman Bálint - Szent István
24. Hóman-Szekfű - Magyar történet I-II.
25. Balanyi György - Szent István
26. Pauler Gyula - A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt
27. Kristó Gyula - Szent István király

Nem magamtól vettem kézbe, történelemversenyre kellett olvasnom ezeket az írásokat. Annyi szent, hogy sokat tanultam belőlük. 

28. Janne Teller - Semmi

Később erről a kötetről is publikálok majd egy bejegyzést, csak még nem sikerült rendesen papírra (ez esetben gépre) vetnem megfelelően a gondolataimat. 

29. Yuval Noah Harari - Homo deus
30. Yuval Noah Harari - 21 lecke a 21. századra

Egyébként láttam, hogy Hararinak megjelent egy képregény formában írt Homo sapiens kiadás, de nem tervezem megvenni, inkább csak mosolyogtam egy jót. 

31. Rupi Kaur - a nap és az ő virágai
32. Kosztolányi Dezső - Édes Anna

A PIM-ben a Kosztolányi kiállítás után már egyértelmű volt számomra, hogy elolvasom az Édes Annát. Nem bántam meg egyáltalán, nálam a kötelező könyvek között ez az első helyet foglalja el.

33. Milan Kundera - A jelentéktelenség ünnepe
34. Bohumil Hrabal - Táncórák idősebbeknek és haladóknak
35. Gabriel García Márquez - A tábornok útvesztője
36. Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége

Az iskolába visszatérve gyorsan improvizálnom kellett. Szükségem volt tartalmas könyvekre az unalmas órák ellensúlyozásaként, a könyvespolcunkon először A jelentéktelenség ünnepét szúrtam ki, utána nem volt megállás. 

37. Leiner Laura - Állj mellém
38. George Orwell - 1984

Karácsonyi, egyben az utolsó könyvek. Mindkettőt élveztem olvasni, bár a baráti körömmel arra jutottunk, hogy többet nem veszünk Leiner Laura-könyvet. Szerintem már kinőttem belőlük, telítődtem velük, már nem szórakoztatnak annyira, mint tizenkét évesen. Ezzel ellentétben az 1984-et nagyon élveztem! És persze örülök, hogy végül nem olyan lett a világ, mint ahogy Orwell elképzelte. Bár ami késik, nem múlik...

Szerintem 38 könyv meglehetősen soknak számít a mai világban. Persze nem akarok most fellengzős lenni, de idén talán megpróbálok többet olvasni (már amennyire időm engedi), mert valahogy ezt még mindig kevésnek érzem. Ha továbbra is unalmas tanórákon kell ülnöm, idén meglehet a 45 is. 

x Lilybeth

Hiába írunk már 2021-et, a zenei ízlésem nem sokban változott az előző néhány évhez képest, ennek ellenére rengeteg új dalt ismertem meg. Többek között sok Arctic Monkeyst és Twenty One Pilots-ot hallgattam, azonban a februári dallistára nem csak az ő zenéik kerültek fel. Lássuk!
A téli hónapra tekintettel melankolikus dalokat válogattam össze, ám márciusra már ígérem, hogy pörgősebb dalokat hozok.

1. Arctic Monkeys - 505

A 2002-ben alakult angliai zenekar 505 nevezetű dala 2007-ben jelent meg. A címadó 505 több dolgot is jelenthet: lehet egy házszám vagy egy hotelszoba száma, utalhat a hajnali 5 órai időpontra vagy a zenekar szülővárosában futó egyik buszvonalra. 
A dal fő témája a szerelem, a dalszövegben sokszor utal arra, hogy őrülten szereti a másikat - bármennyit utazna érte.
Igazából az egész Live at the Royal Albert Hall albumukat csak ajánlani tudom - esetleg ha valaki nem jártas az Arctic Monkeys dalaiban, a slágereket onnan mindenképpen megismerheti. Eredetileg ez a dal a Favourite Worst Nightmare albumon található meg. Személyes kedvencem még a Four out of five, a Do me a favour, illetve a Knee socks.

„If it's a seven hour flight or a forty-five-minute drive” - Akár egy hétórás repülőút vagy egy negyvenöt perces autóút

2. Chaos Chaos - Do you feel it

Ezt a dalt egy sorozatnak köszönhetően ismertem meg még napokkal ezelőtt, azonban már elsőre levett a lábáról! A februári melankolikus hangulatba teljesen belepasszol - a dalszöveg is hasonló érzést ad át. 
A dalban szereplő személy elszigeteli magát a világtól, mert senkiben sem bízik, mégis létezik egy személy, akiben igen.
 Az énekes úgy gondolja, hogyha elfut a problémák elől, azzal meg is oldhatja őket.
Számomra ez egy kifejezetten esős napokra tervezett zene, de persze ez azon múlik, ki mikor szeret kicsit lassabb dalokat hallgatni.

„Run away with me now” - Fuss el velem most!

3. Damien Rice - 9 Crimes

Aki hasonló körökben mozog, mint én, az már biztosan találkozhatott ezzel a dallal akár egy könyvben megemlítve, akár egy filmben betétdalként. 
A téma a hűtlenségről és annak megbánásáról szól, amit a dal atmoszférája teljesen visszaad.
Vannak olyan dalok, amikről első hallásra tudja az ember, hogy szeretni fogja. Na, ez egy ilyen dal - amikor először meghallgattam, utána még többször újra kellett indítanom, annyira tetszett.
A dal Damien Rice 9 című albumán jelent meg - a dalt Lisa Hannigannel adja elő duettben.

„It's the wrong time for somebody new” - Rossz időzítés valaki újhoz

4. Pink Floyd - Wish You Were Here

Az örök klasszikus, amit remélem, sokan ismertek, mert ha nem, akkor mindenképp be kell pótolnotok!
A Do You Feel Ithez hasonlóan ez a dalszöveg is az elhidegülésről és a másoktól való elszakadásról szól  - Roger Waterst (basszusgitáros, későbbi énekes) nagyban inspirálta a dal megírására Syd Barrett (énekes-gitáros) távozása a zenekarból. 
E dal írása egy kivételes alkalom volt - Roger Waters és David Gilmour alig írtak együtt dalokat.
A dal hangulata az album felvétele közbeni érzéseiket tükrözi - Waters úgy érezte, nem tesznek bele elég energiát az albumba.

„We're just two lost souls swimming in a fishbowl year after year” - Mi csak két elveszett lélek vagyunk, akik egy akváriumban úsznak évről évre

Az én ízlésem szerint a Pink Floyd összes dala gyönyörű, így akinek megtetszett a Wish You Were Here, annak bátran tudom ajánlani a többit is.

5. Antimatter - Fighting For A Lost Cause

Az Antimattert nemrég, körülbelül egy éve fedeztem fel egy lejátszási lista hallgatása közben, és ez volt az a dal, amit először hallgattam tőlük. Már elsőre elvarázsolt a hangulata, engem teljesen a télre emlékeztet - biztosan az első sor miatt.
Egyébként az összes Antimatter-dal, amit hallottam, szomorkás hangulatú, és ez a dalszövegeikben is észrevehető.
Az angol zenekart Mick Moss alapította 1998-ban - ez a dal a Leaving Eden albumon található meg, azonban nekem személyes kedvencem a The Judas Table.

„And there it is, as pure as snow” - És itt van, tisztán, mint a hó

6. Sum 41 - Pieces

Az 1996-ban alakult kanadai rockegyüttes (pontosabban punk rock vagy pop-punk, de a műfajokban sosem voltam jó) Chuck című albumán jelent meg ez a dal 2004-ben. 
Fun fact: a zenekar neve azért Sum 41, mert a nyár negyvenegyedik napján alapították (Sum - summer=nyár).
A dal fő témája a szerelem, azon belül pedig leginkább a szakítás/nagy veszekedés utáni érzéseket adja át. A lírai én képtelen a beilleszkedésre, akár a társadalomba, akár a környezetébe. Steve Jocz, korábbi tag szerint a dal a kapcsolatról szól, de nem biztos, hogy egy lánnyal. Lehet, hogy jobban jársz, ha egyedül maradsz. 

„This place is so empty, my thoughts are so tempting I don’t know how it got so bad” - Olyan üres ez a hely, a gondolataim pedig olyan csábítóak, nem tudom, hogy lett minden ilyen rossz

Ezzel a végére is értünk ennek a bejegyzésnek - ha azonban további dalokra vágysz, ide kattintva találhatsz még egy-két ajánlást. 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet!

x Lilybeth

Az a híres hónap december után, amikor az új év miatt senki sem tudja, mihez is kezdjen. Elrepült egy újabb év, egy újabb karácsony és egy szilveszter, majd január elején azon kapjuk magunkat, hogy semmihez sincs kedvünk, sőt, még a karácsonyi és szilveszteri lakomák is nyomot hagytak rajtunk fizikailag. Már egy korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy a január és az év eleje nagyjából csak arról szól, hogy próbálunk lavírozni a fogadalmaink között (értsd: mindenki meg akarja váltani a világot az új év bűvöletében) - megjelennek az amúgy a testmozgás ellen beoltott emberek a futópályán, vagy éppen megsokszorozódnak a posztok arról, hogy mindenki mennyire produktív.

A télnek köszönhetem azokat a nevetséges pillanatokat például, amikor két zoknit veszek a lábamra (már eleve volt egy rajtam), mert a hideg miatt a zokni viselése állandósul.

A viccet félretéve, azért vannak tényleg érdekes és szép pillanatai is a télnek, pontosabban a januárnak. Ezen a télen sajnos úgy alakult, hogy a felhők nem engedték kikukucskálni a Napot sem novemberben, sem decemberben, így amikor január első napjaiban újra láthattam a napsugarakat, kifejezetten boldog voltam. Sőt, ahogy ezt a cikket írom, éppen az arcomba süt a Nap, ami nyáron eléggé aggasztana, ám most kifejezetten jólesik, tekintve, hogy a hőmérséklet legfeljebb csak négy fok. 

Szóval az időjárás ilyenkor zavaros (és nagyon nem a kedvencem) - a hóból pedig már ki is ábrándultam, hiszen éveken keresztül minden egyes decemberben és januárban vártam, hogy essen, mégsem esett a hó. A mostani télen is csak annyi esett, ami másnapra elolvadt, így alkalmam sem volt megszemlélni közelebbről a fehér tájat, ami az ablakomból egyébként szép látványt nyújtott.

De ha már január, a karácsony és szilveszter után elég nehéz visszacsöppenni a normális kerékvágásba. A felnőtteknek újra dolgozni kell (bár valakinek két ünnep között is), a diákoknak pedig vissza kell térniük az iskolába, ami valljuk be, nem egy kellemes dolog az otthon melegében videójátékokkal, filmekkel és rengeteg kajával töltött nap után. Sőt, közeledik a félév a tanulóknak, amikor a tanárok őrültek módjára íratják a témazárókat, csak hogy még egy jegyet kisajtolhassanak a gyerekekből - hátha az megszépíti a félévi értesítőt. 

És akármennyire is szeretnénk azt mondani, hogy a január a valami új és különleges hónapja, sajnos be kell látnunk, hogy rengetegen csak egy átmeneti hónapként tekintenek rá. Ebben nincs semmi rossz, sőt, a január alatt van időnk összeszedni magunkat, hogy újult erővel köszönthessük majd a tavaszt - mégis úgy gondolom, a januárnak is van rengeteg pozitívuma.

Még mindig menő illatgyertyákkal telerakni a lakást, amiket talán sosem gyújt meg az ember fia az életben (tapasztalat), de azért még így is adnak valami jó illatot. Már ha jó illatú gyertyát fogunk ki, mert aztán jó nagy a választék... 

A rossz időnek köszönhetően nem kint, hanem főleg bent töltjük el az időt - de ha már túl fojtogató lenne a négy fal között létezni, talán itt az ideje figyelmet fordítani azokra a dolgokra is, amiket régóta halogatunk - ezzel hátha elterelhetjük a figyelmet. Ha már január, fogadalmak és megújulás, akkor rengeteget dobhat a közérzeten az, hogyha elolvasunk egy könyvet, amit már régóta tervezünk, vagy megcsináljuk a nagytakarítást.

Végül, azt kell, hogy mondjam, a január nem is olyan rossz, mint amennyire már nyomasztó a rossz idő és a hideg. Nyáron a hideget, télen pedig a meleget várjuk, így azt mondom, inkább próbáljuk megtalálni minden időszakban azokat az elfoglaltságokat, amik igazán szórakoztatnak minket.

x Lilybeth

2021 - az év, amitől mindenki a legjobbat várja - főleg egy olyan év után, mint  2020. A január elsejei posztokban mindenki egy szebb évet kívánt a másiknak, ami őszintén szólva nem is akkora baromság, mint amekkora közhely. Most nem is szeretnék belemenni, hogy miért is utálta mindenki 2020-at, hiszen azt mindenki tudja - így ezen posztokat látva a közösségi médiában csak tovább görgettem. Egyik sem hatott meg, hiszen tartalma nem soknak volt, legfeljebb a hozzájuk csatolt képek voltak aranyosak. Mégis az igazság az, hogy a tizedik ugyanolyan poszt után azért elkezdtem gondolkozni, vajon hogyan is lehetne ezt az évet tényleg jobbá varázsolni, mint az előzőt, miközben még azt sem tudom felfogni, hogy tényleg új évet írunk. Az évem utolsó hónapjait otthon, ismerősöktől és barátoktól elszigetelve töltöttem, így olyan, mintha számomra megállt volna az idő. 

Meglátásaim szerint most is elhangoztak mindenkinél a már-már klisének számító újévi fogadalmak:

• „Végre elkezdem az egészséges életmódot, tudod, amit már évek óta tervezek!” - itt megjegyezném, néha nekem is nagyobb élmény lenne, hogyha a nutellás bödönökből bármennyit kiehetnék bűntudat nélkül, ám sajnos a velejáró egészségügyi problémákat passzolom, ahogy az utóbbi időben a Nutellát is.
• „Annyira jó lenne végre megtanulni egy új nyelvet, vagy végre már elutazni valahova!” - a vírushelyzet miatt ez sajnos már nem csak fogadalom, hanem afféle vággyá, akár mottóvá vált.
• „Most már tényleg végignézem a gardróbomat és kiszelektálom a ruháimat!”
• „Tyű, idén biztosan következetes leszek és mindig mindenre figyelni fogok!” - két kimenetele van ennek a fogadalomnak: 1, tényleg mindenre odafigyelsz, minden munkát megcsinálsz/minden dolgozatra felkészülsz becsületesen, azonban a motiváció néhány hét (talán nap) után elmúlik 2, úgy ahogy, de megoldod a dolgokat, és tényleg mindenre szánsz időt, ám mégsem sikerül mindent teljesíteni. Persze nem vagyok én a megmondó ember, és nem is szeretném osztani az észt, csak van tapasztalatom ezekben a dolgokban. Emlékszem, amikor még apró noteszekbe jegyeztem fel, hogy mik a céljaim - gondolom, mondanom sem kell, hogy azóta már az asztalfiókban lapul az összes füzetke, aminek csak az első oldalára írtam. A többi lap még mindig üresen várja, hogy toll érje felületét.

Aztán amikor elmúlik az éjfél, és mindenki elmondta fogadalmait - mert persze én azt hiszem, hogy így megy ez, hogy ha az óra 0:00-ra vált, mindenkiből csak úgy buknak ki a jobbnál jobb ígéretek - és persze mindenki koccintott mindenkivel, azután sokan azon kezdenek el izgulni, hogy az első napot a legjobban töltsék el, hiszen a babona szerint úgy telik az év, ahogyan annak az első napja. Be kell valljam, az első napon engem is elkap ennek a babonának a szele, és az idei újévet is picikét félve éltem meg. Ám végül túléltem a napot, tapasztalatot mégsem tudok megosztani, hiszen még a január sem indult el, nemhogy a 2021-es év. Mindenesetre nem alakult rosszul az első nap, így csakis reménykedni tudok.

Most pedig itt vagyunk, január elején, arra várva, hogy megtörténjen a csoda, és végre visszaálljon az életünk a normál kerékvágásba. A szabad utazás, bulizás, vagy akár séta már csak az emlékeinkben él - ám, remélem, ez nem sokáig marad így. Addig is, ha már a négy fal közé vagyunk szorítva (már aki), kénytelenek vagyunk olyan programokat kitalálni, amihez nem kell elhagynunk otthonunkat. 

A járvány elején még rengeteg videó látott napvilágot, ahol emberek kreatívan foglalták le magukat (lásd, valami totálisan életveszélyeset műveltek a nézettségért), aztán a második hullám elérkezésekor ez már nem tűnt akkora bulinak. A sok-sok vírustól való félelemben töltött hónap legalább annyira megtanított minket, hogy hogyan foglaljuk le magunkat akkor is, ha már rohadt unalmas otthon ülni. Ennek köszönhetően lettek például internetes karácsonyok is (ami elég szomorúan hangzik, de a szükség nagy úr), illetve én is csak a fejlett technikának köszönhetően tudok beszélgetni a barátaimmal.

De gondolom, a vírussal kapcsolatos tippek, praktikák már mindenki könyökén jönnek ki, így erre nem is tervezek karaktert pazarolni. Inkább foglalkozzunk a jövővel, ha már a jelen olyan, amilyen. 

2021 mint már említettem, mindenki éve lesz. Vagyis csak gondoljuk - már előre bizalmat szavaztunk ennek az évnek annak alapján, hogy az előzőnél rosszabb nem lehet elképzeléseink szerint. És ha már így elhamarkodtuk a dolgokat, talán ideje is lenne valamit tenni azért, hogy az állításunk igaz legyen. Mi lenne, hogyha véghez vinnénk egy fogadalmunkat? Vagy elég lenne csak apró lépésekben haladni, és az azoktól kapott sikerélményből táplálkozni? Ez egy örök dilemma, és tényleg kíváncsi lennék, hogy valaki valaha tartotta-e már magát a fogadalmához.

A lényeg a lényeg, hogy 2021-nek jó évnek kell lennie, még akkor is, ha nem akar az lenni!

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet!

x Lilybeth

Rengeteg zenét hallgatok és egy picikét még személyesebbé szeretném tenni ezt a blogot, szóval úgy gondoltam, hogy elhozom nektek az aktuális/szezonális kedvenc dalaimat minden hónapban.

Kicsit már téliesebb az idő, egyre többet ül otthon az ember akár egy jó könyv társaságában, akár a gépe előtt blogokat olvasgatva. Én általában a könyvolvasás mellett teszem le a voksom, akkor szoktam zenét hallgatni, néha megállok az olvasással és csak a dallamra koncentrálok. Így a mostani hónap témája kicsit melankólikus lesz, olvasáshoz aláfestő zenének tökéletes.

Számomra ezek a dalok mindig felidéznek egy-egy emléket, ezért is szeretek róluk ajánlót írni. Imádok mindig utánanézni a dalszövegeknek, a megjegyzésük után folyamatosan azt éneklem, bárhol vagyok és bármit csinálok.

Audioslave  - Like a Stone

Régebben mindig "szembejött" velem ez a dal, de akkor sosem tetszett. Aztán hónapokkal ezelőtt volt egy hirtelen fordulópont, és azóta folyamatosan ezt hallgatom. Tetszett a dobolás benne (mindig dobolok a kezemmel, amikor hallgatom) és hogy egy picikét lassú.

Turtles - Happy Together

Hurts - Wonderful Life

Kicsikét pörgősebb, mint a felsoroltak közül a többi, azonban valahogyan ez a dal minden egyvelegembe belecsúszik.

Vannak olyan zenekarok, akiknek csak egyetlenegy dalukat ismerem, és ez az együttes ilyen. Sokszor van olyan, hogy próbálom hallgatni, megszokni más zenéiket is, azonban amíg a sláger tetszik, a többi nem. 

Stereophonics - Indian Summer

Beatles - While My Guitar Gently Wheeps

Nem vagyok egy nagy Beatles-fan, engem nem fognak meg annyira a dalaik. Azonban amikor ezt a dalt meghallom, valahogy nyugodt leszek és átéléssel dúdolgatom.

U2 - Beautiful Day

Eleve szeretem a U2-t, úgyhogy amikor kerestem a dalokat, percekig gondolkodtam, hogy melyik dalukat válasszam. Végigdúdoltam az összeset, és arra jutottam, hogy ezt választom, mivel ez a szám a legenergikusabb.

The Cranberries - All Over Now

Nemrég találtam rá a Cranberries újnak mondható albumára (április 26-án jelent meg). Már korábban hallottam a zenekarról, illetve gondolom mindenki ismeri a 'Zombie' című számukat, azonban mindig átugrottam a dalaikat, ha éppen bekerültek az egyvelegembe.

Ezt kivételesen önszántamból hallgattam meg, és utána végighallgattam az egész albumot is. Első hallásra szerelem volt ez a dal, emellett a Lost és a Wake Me When It's Over is.

Jó zenehallgatást!

x Lilybeth

Esküszöm keresek és találok jó alkalmazásokat. De mostanában nem sokat sikerült. Már a legelső két tesztelt játék borzalom volt számomra (jó, azért nem annyira), ha érdekel melyek ezek, tarts velem. Ebben a posztban 5 játékot teszteltem.

A Sandbox-ot már ismertem, de nem értem, hogy régen miért voltam oda ezért a játékért. Az a baj, hogy mindig csak unaloműzőket találok (vagy csak rosszakat dob fel a Play Áruház), azokból is a legrosszabbakat. 

A koncepcióval nincsen bajom, az alkalmazás fejlesztői virtuális színezőket készítenek, csak túl macerás az egész. Hosszú idő, a szépeket pedig csak akkor 'színezhetem' ki, ha fizetek több ezer forintot. És mit is kapok érte? Nagyjából ugyanazt, amit ingyenesen. Aztán gondolsz egyet, és letörlöd, a több órányi munkád pedig elveszik (és a pénzed, ha fizettél érte).

Nem is játszottam vele több időt, csak annyit, ameddig teszteltem, azonban nem sokáig voltam képes erre.

Következő alany a Unicorn Evolution. Persze tesztelhettem volna a polipos, vagy nem tudom melyik változatát, de  mindegyik úgyis ugyanaz, csak az állatfaj más. Ezzel is játszottam régebben és ez sem nyerte el a tetszésem. Úgy látszik, mostanában más lett az ízlésem. 

Sokban hasonlít az előző posztban említett Miner Tycoonra, azonban ott több 'szint' van, itt egy idő után már nincs újabb unikornisfaj, ezután már értelme sincs a folytatásnak, ha csak nem akarsz gyönyörködni a létrehozott fajokban. Nekem az sem tetszik, hogy csak ugyanazon a szinten lévő állatokat 'párosíthatod'

Ha már a Miner Tycoon szóba került az előző posztban (és itt is), letöltöttem az Idle Factory Tycoon-t is. Grafikában rosszabb, nekem így nem annyira tetszett. Lassabban halad a munka, nincs annyiféle opció, gondolok itt a gyorsítókra, a különböző 'kontinensekre'.

Ugyanolyan monton, de ez valamiért nem tetszik. Kevésbé színes, lehangolja az embert és semmi kedvem nincs belépni. Ami mindkettőnél negatívum, az az, hogy nagyon sokat tölt. Megöregedik az ember, mire csak az egyik bányából eljut a másikba. Ha fejlett már a játék, akkor legalább négy aknád van. Szóval akkor játszd ezt a játékot, amikor nagyon unatkozol és közben mást csinálsz.

Nekem akkor is a másik változat jobban tetszik, maradjunk annyiban.

A Pet Rescue Saga-ban csalódtam.

Azt hittem, hogy érdekes és más-más pályák lesznek, ehelyett ugyanazok a szintek, semmi nehéz nincsen benne, unalmas az egész. Régebben játszottam hasonlóval, az elnyerte a tetszésemet, ez nem.

A Gardenscapes-el régebben játszottam, azonban most hogy újra játszottam vele, kevésbé volt érdekes. Mindegyiknél ezt mondom, de ez az igazság. Valahogy unalmasnak érzem, mert már játszottam vele és tudom, hogy mit hogy kell, illetve tudom, hogy mi fog történni.

Olyan, mint az előbb említett játék, csak nem kattintani kell a kockákra, hanem össze kell húzni. Ez nem változtat semmin, azonban ha valakit érdekel, akkor leírom. 

Most is vegyes érzelmeket váltott ki belőlem egy-egy játék, a következő részben is tesztelek néhány játékot! Ha tetszett, akkor kérlek oszd meg másokkal is, hátha ők is megszeretik vagy letöltenek egy játékot ezek közül! :D

Lilybeth

A sorozat előző része tetszett Nektek, így gondoltam hozom a következő részét. Nagy könyvmoly vagyok, ám mostanában nem olvasok annyit. Persze nem is minden könyvet falok, van, ami magával ragad, de mindegyiket elolvasom végül. Ha érdekel Titeket, tartsatok velem!

1. Geronimo Stilton könyvek

Én több, mint öt példánnyal rendelkezem, mindegyiket olvastam. Nem tudom, hogy ki írta, de jó bizniszt csinált. Ha esetleg nincs kedved egy hosszú, több, mint száz oldalas kötethez, akkor ez megfelelő, azonban ha egy több órán át tartó olvasásra vágysz, akkor is jó. Bár felnőtteknek már annyira nem jó, inkább könyvmoly gyerekeknek a megfelelő választás.

Van kötet a karácsonyról, titkos ügynökös munkáról és még jó sok dologról, amit el tudsz képzelni.

2. Wendy Mass-11 szülinap és Végre 12

11. szülinapom előtt kaptam meg ezt a művet, 12. szülinapom előtt pedig a folytatását. A borítója mindekettőnek szép, nálam ez is számít.

Az első kötet két gyermekről szól, itt inkább a barátság a fontos. A szereplők és a cselekmény teljesen eltérő, annyiban hasonlít csak, hogy a gyerekek szemszögéből olvassuk a sztorit, de a szülők nem is fontosak itt. Két, egy napon született csemete, akik minden egyes szülinapot együtt ünnepelnek, kivéve azt, amikor bekapcsolódunk a történetbe. A végén persze minden jó lesz, nem kell aggódni.

A második már csak egy (gondolom érthető) 12 évessé váló lányról szól. Ebben a kiadványban inkább a felnőtté válásról olvashatunk, arról, hogy mi mindent akart csinálni, majd a végén rádöbben, hogy az élet nem mindig tökéletes, a könyvnek ez a legfontosabb üzenete.

3. Jacqueline Harvey-Alice-Miranda színre lép

Ez is egy sorozat, nekem két rész van meg, mindkettőt olvastam, tetszett. Persze nem annyira, mint az előzőek, a főszereplő kislány néha-néha idegesítő volt, fontoskodott és okoskodott.

Az is furcsa volt számomra, hogy egy ilyen idős gyermek ennyi mindent képes elintézni, az író fantáziája elég nagy lehetett. Olyan dolgai voltak, amiket én talán el sem tudok képzelni. Igaz, az elején közlik, hogy egy fizetős iskolába járatják a gyereket, ahol mindenki gazdag, de a gyereknek saját vitorlása és lova volt. Ennek ellenére elragadó volt a történet, gyorsan el is olvastam.

4. Leiner Laura-Szent Johanna Gimi

Na ez az a könyv, amit csak akkor tettem le, amikor éhes voltam és enni mentem, amikor aludnom kellett, és amikor tanultam. A kilenc kötetet néhány hét alatt elolvastam. Ez persze soknak tűnik, de ne feledkezzünk meg arról, hogy több száz oldalas egy kiadvány.

Egy lányról szól, aki kilencedikben iskolát vált és bekerül egy 12 fős osztályba. A karakterek személyisége különleges, a később keletkezett párok is jó választás volt és minden, ami a könyvben történt. Bár azért a vége felé idegesítő volt, hogy a sorozat fele róla és a szerelméről szól, de valószínűleg ilyen a gimi.

Egyébként Laurától tervezek még olvasni könyveket, ha tudtok néhány jót, megköszönöm, ha megírjátok.

Erről a négy könyvről szólt e bejegyzés, ha érdekel még Titeket, akkor jelezzétek, valamint ha tetszett, akkor osszátok meg másokkal is a bejegyzéseim!

Lilybeth

Ugye Te is ismered azt az érzést, amikor szombat este otthon ülsz, semmi dolgod, kedved nincs semmihez és csak unatkozol? Kezedbe veszed a telefonod, letöltöd a legelső játékot, amit feldob az internet és addig játszol vele, amíg azt nem érzed, hogy ennek már semmi értelme, mert már olyan szinten állsz, hogy megvetted az előforduló legdrágább dolgot a játékban? Én néha igen, ezekből az esetekből pedig készítettem egy egész posztot, íme:

Dióhéjban elmondom az Idle Miner Tycoon játék lényegét. Kapsz egy bányát, amiben pénzért újabb és újabb aknákat ásathatsz ki. Minden aknához jár már eleve egy bányász, hozzá kellenek menedzserek. Van még egy liftesed és egy 'áruszállítód' (ennek nem tudom a nevét), ezeket mind fejlesztheted (tudtommal 2400-ig).

A játékot letöltöttem egy délután, egy-két nap intenzív játék után már elvesztette az értelmét az egész, pedig az elején tényleg nagyon tetszett. Eleve megunod azt, hogy már percek óta kattintgatsz ugyanarra a pontra, hátra fejlesztheted az adott buckát. A másik az, hogy nincs benne sok érdekes, az elején beindítod, majd órák múlva csak azért imádkozol, hogy végre meglegyen az a pénzösszeg, amit beleölhetsz egy újabb építményszerűségbe. És ez megy a végtelenségig. Napok óta próbálok annyi pénzt összeszedni, hogy egy újabb bányát megnyissak, még mindig nem sikerült, pedig így őszi szünetben jó sok időm van rá. 

Ugyanez a helyzet a Merge Plane-nel is. Egyszer csak azt veszed észre, hogy éppúgy veszed a repülőket, hogy végre felgyorsítsd azt az unalmas és hosszú ideig tartó fejlődést. Már második napra egyhangú lett az egész, eljutottam a 16. járműig, azóta be sem léptem.

Próbálkoztam mindenféle dologgal, amit feldobott a játék. A repülők gyorsítása, szerencskerék pörgetése, stb. Ezek sem segítettek. Ránézni sem jó, semmilyen más menüpont nincs, csak egyetlen egy pálya, amin repcsik keringenek.

Szintén erre a listára írható a Helix Jump. Logika nincsen a játékban, három kör elhagyása után a negyedik karikánál már jóval kevesebb pontot kapsz, ha egyszerre mész át a négyen, aminek nem látom az értelmét. Minden szint ugyanolyan, nincsen nehéz és nincsen könnyű, a legérdekesebb dolog az, ha rekorddot döntesz. A játék nem tartalmaz sok mindent, így a véleményem sem hosszú róla.

Megérkezünk az első játékhoz, amiről nem tudok rosszat mondani. Ez a Word Of Wonders. Minden egyes szinten megadnak hét betűt, amikből szavakat kell alkotnod, mindezt magyarul, így nem kell semmilyen nyelvtudás a játék élvezéséhez.

Az egész az utásra épül, nem szintekre, hanem utazások vannak, ami szerintem nagyon kreatív. Különböző országok más-más látványosságait vonultatja fel a háttér, így ha éppen gondolkodunk egy szón, közben gyönyörködhetünk a 'díszleten'.

Következő, amit teszteltem a Fidget Spinner. Az érdemi része már a címében is benne van, az egész játék abból áll, hogy pörgetsz. Nem túl izgalmas, az értelme sem sok, elég is volt belőle néhány perc számomra, hogy megállapítsam: csak unaloműzéshez jó.

A legutolsó tesztelt játék a Plants vs. Zombies. Régebben már játszottam vele, de akkor sokkal jobban tetszett, mint most. A szintek könnyűek, kevés olyan volt, amit nem tudtam egy próbálkozással kivinni. Így újrajátszva már számomra értelmét vesztette a játék, napok óta nem is használtam.

Mint már a címből is kiderül: növények küzdenek meg a zombikkal, azonban a játékos csak a dudvákkal lehet, a zombikat a gép/telefon irányítja. A lényeg annyi, hogy az élőhalottak ne érjenek el a pálya másik végére, ezt lehet megakadályozni a különféle virágokkal, illetve előbukkan egy-egy cseresznye és kő karakter is.

Sajnos ebben a bejegyzésben nem sok pozitív dolgot osztottam meg Veletek, de még valószínűleg tesztelek néhány játékot, azokról hátha jó véleményem lesz!

x Lilybeth