Lilybeth

ÚJ KÖNYVSZERZEMÉNYEK

2021. január 12. 13:00 - Lilybeth

d538d5f8e050c5b52ba5d06e7112ab7e_20210111115424449.jpg

Elég nagy elmaradásom van a könyvekkel kapcsolatban, tekintve, hogy körülbelül másfél éve nem volt bejegyzés a blogomon. Ám hiába nem volt semmilyen aktivitás ezen az oldalon, én azért szereztem egy-két könyvet ezalatt az idő alatt, melyek olvasása után azért hiányzott, hogy leírjam róluk a véleményemet. Ebben a bejegyzésben főleg csak ifjúsági könyvekről lesz szó (mostanában csak abban a műfajban olvastam), a komolyabb hangvételű, mondhatni felnőttes könyveket egy későbbi posztra tartogatom. 

Nem fogom rangsorolni a könyveket - tehát a sorrend felcserélhető -, inkább egy tízes skálán fogom pontozni azokat. Persze a véleményem szubjektív, ezt hozzá kell tennem, de az értékelésemet rendesen meg fogom indokolni, hogy könnyebb legyen a döntés, ha esetleg valaki az én véleményemet is figyelembe veszi egy új könyv beszerzése előtt.

Elsőként egy abszolút pozitív élménnyel kezdem! Király Anikó egy korábbi műve, a Strand, Papucs, Szerelem is ott lapul a polcomon, és annak is minden szavát, betűjét élveztem, ám a mostani, Semmi Pánik! című könyve is abszolút vitte nálam a pálmát. Annyira tetszett, hogy minden karakternek megvolt a maga keresztje - hiszen a főszereplők mind balszerencsések, hogy Kókusz mindenki szívébe belopta magát (még az enyémbe is) - jó, többet nem spoilerezek -, és ahogy a könyvet olvastam, talán arra is rádöbbentem, hogy egy könyvben nem kell minden jelenetnek puccos helyen történnie, megteszi egy vonat is, a megfelelő emberekkel.

Nem vagyok egy lassú könyvolvasó, ám ezt a könyvet emlékszem, hogy nem tudtam letenni! Anno ez csak a Ropi naplója-könyvekkel történt meg, bár azoknak az írásoknak nagy része rajz, így az tényleg csak egy néhány órás program volt.

Hogy tényleg ne áruljak el semmit a történetről, csak annyit tudok mondani összefoglalásképp, hogy a karakterek elragadóak, főleg Kókusz, aki mindenki vonatozását megszépíti, annak ellenére, hogy később már nem keresi a vonaton megismert emberkéket. Egyébként a könyv végén közölte az írónő, hogy lesz folytatás, amit már tűkön ülve várok - akkor végre minden kiderülhet a történet végkimenetelével kapcsolatban!

Pont: 10/10 - nagyon várom a folytatást!

 

A következő írónőt nem hiszem, hogy be kell mutatnom azoknak, akik otthon vannak az ifjúsági regények világában - ugyanis most Leiner Lauráról lesz szó. Tudom, tudom, már rengetegen írtak róla véleményt, talán ő Magyarországon az egyik legismertebb ifjúságiregény-író e pillanatban, de nem hinném, hogy bárkit is megsértenék, ha írnék róla én is. Főleg úgy, hogy egyáltalán nincs rossz véleményem a könyveivel kapcsolatban, rengeteg nekem is a tulajdonomban van, és többször is olvastam őket.


20210111_111626_resize_9.jpg
A Bízz bennem című könyve tavaly októberben jelent meg, és először őszintén bevallom, azt gondoltam, hogy nem szeretném elolvasni. De hogy miért is? Az előző trilógia folytatása ez a második trilógia, ám igazából nem is a folytatása, de amúgy meg igen, hogyha jobban belegondolunk - mert a szereplők mások, de a tematika ugyanaz maradt. Szóval úgy gondoltam, hogy a második trilógiába nem szorulhat már sok úttörő gondolat, hiszen az előzőhöz biztosan minden el lett lőve, de kellemesen csalódtam. Sőt, talán mondhatom azt is, hogy ez az új könyv jobban tetszik, mint az előző IOV-s trilógia. Hangulatban biztosan, itt a főszereplő bűntudata/gonosz szellemei nem kísértenek olyan szinten, mint az előzőnél (egyértelmű, hiszen itt csak egy kalamajkáról van szó egy cseppnyi alkohollal, az előzőnél egy halálesetről és a gyászról), ami számomra sokkal élvezetesebbé tetté így az olvasást. Nem azt mondom, hogy a karakternek nem lehetnek negatív gondolatai, megjegyzései, hiszen azok mindenkinek vannak, de az elsőnél talán már kicsit túlzásnak éreztem azok mennyiségét.

20210111_112122_resize_7.jpg

Na, de - rátérve az új könyvre (egyébként előtte megjelent a Mindig karácsony is, de arról nem tervezek véleményt írni) - nem olvastam el olyan gyorsan, mint Király Anikó művét, de azt sem mondhatom, hogy nem kötött le. Mert teljesen hatása alá kerültem, amikor volt időm, azt olvastam, a történet is rendesen beszippantott.

Azt nem állíthatom, hogy akkora élményt okozott, mint az előző könyv, de ez is legalább annyira élvezhető.

Pont: 10/8

 

A bejegyzés harmadik könyve a Bonyolult egy csaj Marosi Edittől. A könyvet most karácsonyra kaptam, és gyorsan el is olvastam az írást, ám ebben az esetben csak azért voltam ilyen gyors, mert rengeteg időm volt, illetve próbáltam mellőzni a telefonomat az ünnepek alatt - az olvasás pedig elterelte a figyelmemet. 

Hogy is mondjam... A könyv terjedelmileg sem volt olyan hú, de hosszú, a cselekmény pedig kicsit zavaros volt. Ha egy szóval kellene jellemeznem, talán azt mondanám, hogy olvasható. Jó, talán ez egy kicsit erős, mivel alapjában semmi gond nem volt a történettel, hiszen tinédzserként én is át tudom érezni, hogy néha mennyire rossz összekapni a szüleiddel, vagy mennyire szar a suli, mégis azt kell, hogy mondjam, én még olyannal nem találkoztam a való életben, aki egy iskolai mosdó ajtajára firkált volna más megszégyenítése érdekében, vagy hogy esetleg valaki annyira féljen egy olyan fenyegetéstől, amiben igazából nincs is semmi félelmetes. Ha a lány megbeszélte volna a legjobb barátjával már a legelején, hogy mi és hogyan történt (ha már olyan régóta legjobb barátok), akkor a főszereplőnek nem is nagyon kellett volna félni a firkás ügy következményétől. (Elnézést a spoilerért, itt le is állok!)

Röviden összefoglalva: ha valaki hirtelen belecsöppen az olvasásba fiatal tiniként (11-13 éves), és gyorsan szüksége lenne egy könyvre, amivel kezdhet, akkor ez teljesen megfelelő. Van benne minden: káosz, szerelem, iskola - amire egy nagyobb kisgyerek vágyik. Ha azonban már elmúltál 14, talán ez a könyv nem a legjobb számodra - hozzád jobban passzolna az előző két könyv.

Pont: 10/5 - Még egyszer megjegyzem, a véleményem szubjektív, de a korábban említett könyveket nagyobb szeretettel ajánlom!

 

Ahogy körbenéztem a polcomon, rá kellett döbbennem, hogy van még egy könyv Király Anikó tollából, ami említésre méltó! A Csak barátok? című könyvvel egy weboldalon kezdtem el szemezni, és amilyen szerencsés vagyok, névnapomra meg is kaptam azt ( a Semmi pánik!-kal együtt).

A könyv alig néhány nap alatt játszódik, ezért elég vicces belegondolni abba, hogy mekkora változás is történhet egy ember életében annyi idő alatt is, mint ami a főszereplőkkel. Mert hirtelen a két főszereplő viszonya ellenségből valami egészen mássá változik át, amit megannyi jelenet befolyásol a cselekményben.

Abszolút szórakoztató és magával ragadó a történet, csak annyit tudok mondani, nagyon várom Király Anikó következő könyvének megjelenését!

Pont: 10/9 - Csak azért kilenc pont, mert a Semmi Pánik! az abszolút kedvenc ebből a bejegyzésből.

 

A végére gondoltam, hozok egy kis szösszenetet egy már korábban említett könyvsorozatról - az Egy ropi naplójáról. Az igazat megvallva, lehet, hogy nem egy rossz tapasztalattal kellene zárnom a posztot , de azért a jók közé meg nem írhatom! 

Semmi dráma vagy hasonló - aki már régi motoros a blogomon (amit nehezen hiszek, hiszen én sem vagyok az  szerkesztőként), az tudhatja, hogy egy korábbi posztomban már írtam az Egy ropi naplójáról, igaz, csak röviden. (Bár abban az időben még nem voltam annyira beszédes, na.) Szóval lényeg a lényeg, akkor - amikor azt a bejegyzést írtam 2018-ban - járhatott a történet a tizenkettedik résznél, a Lépjünk le! nevezetűnél. Az nagyon tetszett, ám azután, a tizenharmadik résznél már be kellett látnom, hogy 1, vagy túl öreg vagyok már a sorozathoz, vagy 2, az író már nem tud miről írni - hiszen a következő két rész már nagyon vontatott volt, a nemrég megjelent tizenötödik részbe beleolvastam, ezért már nem is szándékozom megvenni. Amilyen jók voltak az első részek és az azokból készült filmek, minél több év telt el, annál kevesebb ötlete lett szerény véleményem szerint az írónak (valószínűleg már nem tud megújulni). Az első tizenkét kötet így is szép teljesítmény.

Szomorúan kellett konstatálnom, hogy búcsút kell mondanom ennek a könyvsorozatnak - nagyrészt ezek a könyvek szerettették meg velem az olvasást. 

Ígérem, a következő posztokban nem csak a könyvekről lesz szó (hiába azok fedik le majdnem teljesen az érdeklődési körömet) - ,ám ha esetleg valakinek hiányérzete lenne addig is a könyvekkel kapcsolatos tartalmakból tőlem, akkor ide kattintva találhat még egyet s mást.

Most azonban a cikk végére értünk, én pedig nagyon köszönöm azoknak, akik idáig legörgettek, remélem, sikerült  használható tippet adnom nektek!

Találkozzunk egy következő posztban!

x Lilybeth

 

Szólj hozzá!
Címkék: 2021 Könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://lilybeth.blog.hu/api/trackback/id/tr4816376862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása